2013. március 21., csütörtök

A Bermuda háromszög

Eltűntem a Bermuda háromszögben...a férjem nevezte el így a lakásunkat, miután majd' 1 hónapon keresztül oda-vissza fertőztük egymást a gyerekeimmel. A kisfiam nem elégedett meg az előző bejegyzésben már említett kiütésekkel, begyűjtött magának egy kis hörghurutot (amit testvériesen a húgával is megosztott), egy bakteriális torokgyulladást (ezt nekem volt szerencsém örökölni), egy középfül gyulladást (jó tesó lévén a kiscsaj is kipróbálta, szerencsére csak nagyon enyhe formában), egy gége gyulladást (amivel nem kis riadalmat okozott a családnak), majd végül egy arcüreg gyulladást, amit megszínezett egy újabb, de ezúttal egy kis gennyel is felturbózott középfül gyulladással.
Életemben nem volt még részem ilyen extrém, alvás megvonásos kalandban. Nem kis megpróbáltatás ápolni egy nyűgös, lázas gyereket és egy taknyos, mini cici fetisisztát, miközben te magad is legszívesebben pelenkába pisilnél, mert a láz miatt nehezedre esik annak az 5 méternek a megtétele is, ami a nappalit választja el a WC-től.
Szegény kisfiam ha köhög, akkor nem simán csak kuc-kuc van, hanem, hogy ne legyen olyan uncsi és száraz, megtoldja egy kis boával is. Pici kora óta hányós fajta, az erős köhögést kísérő öklendezés meg különösen kiváltja belőle ezt a jó szokást. Korábban már említettem, hogy én is sokat hánytam gyerekkoromban, na most visszanyal a fagyi. Nálunk is a nappali állandó dísze lett a felmosóvödör felmosórongyostól. A sors fintora, hogy pár nappal a betegeskedés kezdete előtt hoztuk el a tisztítóból a már így is sokat megélt nagy szőnyegünket...Minden alkalommal próbáltam menteni a menthetőt, de úgy tűnt, csak a szőnyeg közepén tudja igazán jóízűen "kifejezni magát". Ha megpróbáltam felkapni és valami könnyen takarítható helyre rohanni vele, azzal csak nagyobb kárt okoztam. Egyik este egy ilyen, kudarcba fulladt lavórt vagy más alkalmatosságot kereső rohanás és forgolódás közepette a sírás és a röhögőgörcs határán eszembe jutott egy jelenet a Reszkessetek betörőkből.                                            
 http://www.youtube.com/watch?v=g45HsPf6MKY
Pontosan olyan voltam hányó gyerekkel a hónom alatt, mint Gengszter Johnny a gépfegyverrel. A tévétől a terasz ajtón, a falon át, a függönyön, a szekrényen és pár a szekrényBEN (!!!) lévő ruhán keresztül, mindent beterített a "golyózápor".
Pár nap elteltével már próbáltam úgy keverni esténként a kakaót, hogy visszafelé érkezve menjen a színe a szőnyeghez. Elgondolkoztam azon, hogy adok neki egy kis falat céklát is, mert a barna és a bordós lila keveréke szerintem tökéletes mályva árnyalatot ad...
A betegségben eltöltött hetek végére már olyan türelmetlen és fáradt voltam, hogy a gyógyszertárban a köptetőt is remegve, ordítva kértem és hisztériás rohamot kaptam, ha valaki tüsszentett egyet a gyerekeim 100 méteres körzetében. Annyi vitamint szedünk, ami egy teljes mamut csordát megvéd a kihalástól, a magyar méheket tolókocsiban tologatják a méhészek virágtól virágig, mert belerokkantak abba a munkatempóba, amit a mi méz és propolisz fogyasztásunk diktál és mégis...tegnapelőtt újra kezdődött minden :(