Hogyan is lettem Oci....? Hőn szeretett Reni barátnőm ragasztotta rám ezt a nevet, ha jól emlékszem a közös korfui nyaralásunk alkalmával. Utalva ezzel az egyik kedvenc kiegészítőmre, a párduc mintás kendőmre ( és cipőmre, bugyimra, fülbevalómra...). Valószínűleg a helyi alkoholos italok alapos és szakszerű kóstolása után a tengerparti levegőtől megrészegedve lefokozta a párducot egy kisebb testű macskára, az ocelotra. Az addig használt nemes Pamela nevet cseréltem le a hangzatos, könnyen megjegyezhető Ocira :)
Történt mindez megboldogult leánykoromban, amikor még nem tudtam, hogy meg kell  becsülni azt, hogy addig és akkor alszom, amikor és ameddig akarok, a kialvatlanság nem a fogzás, hanem a reggelbe nyúló bulik eredménye, egyedül járhatok a WC-re, nyugodtan meg tudom inni a reggeli kávémat és nincsen lehányva a ruhám.
Hirtelen és nagyot változott a világ azóta. Megismertem az Alma együttest, a Bogyó és Babócát, tudom, hogy mi az a szopipárna, melyik a legjobb popsikenőcs, mitől ortodónikus egy cumi és mikor jó a fürdővíz hőmérséklete. Időközben kezdem azt is megszokni, hogy a magas, barna nem a hapsim, pasim, barátom, hanem a férjem és a gyerekeim apja. Mert nem is csak egy, hanem már kettő van belőlük. :)  Anya lettem és feleség. Mindkét szerepet tanulom még. Lassan, de biztosan "belenövök". Erről szól majd a blog, hogyan birkózok meg a mindennapokkal, amúgy "Ocisan".