Popóta

Mindenkinek megvannak a maga elalvási szokásai, engem jelen pillanatban az "ágyat lát elájul" figura jellemez. Nem volt ez mindig így. Gyermekkoromban ujjszopással ringattam álomba magam (nagyon-nagyon-nagyon sokáig... illetékes, ha olvassa, üzenem: fekszik, nyugszik, kussol! :) ), később csak TV előtt voltam képes elaludni, ma meg ha lemegy a nap bárhol, bármikor, lásd a fent említett figurát. A férjem képes ülve, felhúzott lábakkal, a térdén számítógépet egyensúlyozva aludni, aztán ha megrázom, hogy feküdjön le normálisan, felpattanik a szeme és közli: Mi van? Nem is aludtam!
Kérdem én, aki nem alszik az minek horkol? Gyakorol, hátha Andrea Bocelli felkéri duettpartnernek?
A húgom meg úgy alszik, mint egy megmerevedett, letakart búrájú hátúszó. Egy négyzetcentiméter sem látszik ki a fejéből és még abban sem biztos az ember, hogy egyáltalán lélegzik. Kilóg viszont a magasba nyújtott két karja. Tiszán emlékszem rá (ha nem emlékeznék is tudnám, mert megszámlálhatatlan alkalommal sztoriztak már erről szüleink), hogy pici korában ritmikus, apró seggrecsapásokkal kellett elaltatni. Pár hetes volt a fiam, amikor - valószínűleg az alváshiánnyal összefüggő - zavart állapotomban kipróbáltam nála is ezt a módszert és működött. Aztán rászokott. Ahogy teltek a hónapok, már követelte, nem telt el altatás popózás nélkül. Először csak elkezdte csapkodni a saját hátsóját, ha mi abbahagytuk. Később már megragadta a kezünket és a pelenkához húzta, így jelezvén mit is akar, majd a POPÓTA felkiáltás következett. Ma már szimplán csak ránk parancsol: popó!!!
Ha a férjem altatja megfigyeltem, hogy a popótázás nem csupán az altatás elengedhetetlen eszköze, hanem egyben az ő lelkivilágának a kivetülése is. A kezdeti szakaszban alig hallható finom, puha, ritmikus hangok hallatszanak, majd kb. 20 perc elteltével következik a türelmetlen, egyre gyorsuló, össze-vissza kalimpáló hupogás, aztán a szünet. Feladta. Ekkor lép közbe a gyerek és a vékony, egér hangon követelőző popó, popó felkiáltás. Ez az a pont,amikor újra nekifeszül. Kezdi megint ritmikusan, de már nem olyan puhán, mint a kezdetekkor. Egyre gyorsul a tempó, egyre hangosabban csattog, majd végül már porzik a pelenka. Egyszer csak, úgy egy óra elteltével lassul a tempó, már csak egy-egy tompa fenékre csapás hallatszik, majd végül teljesen elhalkul. Innen tudom, hogy elaludt. A gyerek és a férjem is :).