Qtyaürülék

"Tombol" a tél... Persze. 10 fok, megzavarodott, csiripelő madarak, fázós gólya hawaii mintás fürdőgatyában, csipás szemű, kialvatlan barna medve a barlangja előtt... Na de térjünk vissza a tárgyhoz. Mint említettem, tél van. Ez mit is jelent nekem pontosabban? Idegbajt. Mert a 3 hónapos ordít, utálja az overallját (Pedig nagyon szép lila. Ha kinövi tuti elkérem tőle). A majd' 2 éves pedig remekül be tudja feszíteni a lábfejét, hogy még véletlenül se lehessen ráhúzni a csizmát és még ennél is jobban ért ahhoz, hogy ártatlan arccal, feltűnés mentesen ökölbe varázsolja a drága kis kezét, amikor egyenként próbálom beletuszmákolni az ujjait a kesztyűbe, miközben én tokától bokáig leizzadok, majd végül földhöz vágom és vörös fejjel ugrálok kettőt-hármat az említett ruhadarabon. Aztán kezdem elölről.
A tél ezen kívül a Mikulás-Jézuska-Pezsgővirslipetárdakismalacrészegember szezonja, na meg még valamié - legalábbis a mi környékünkön. Ez pedig nem más, mint az eb bélsár, leánykori ismertebb nevén: a kutyasz@r.
Lépten-nyomon az utunkba akad, illata nélkül elvesznénk a hétköznapok szürkeségében és valószínűleg seggre esnénk, mert a cipőnk talpa nem tapadna a nagyvárosi betonon a szokásos napi adag nélkül. Nem tudom, mi lenne velem, ha úgy telne el egy nap, hogy nem törölgetek kutyamicsodát valakinek a cipőjéről, ruhájáról, a gyerek kezéről, a babakocsi kerekéről, a labdáról, kismotorról. Igazán hiányozna ez a napirendünkből. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért teszik ezt egyes kutyatartók velünk? És vajon miért a tél a kutyagumi nagy szezonja? A következőkre jutottam.
1. Karácsonyra mindenkinek kutyát hoz a Jézuska (intelligenciát viszont nem hoz hozzá).
2. A tettesek a nagy hidegben fagyási sérüléseket szenvednének az alatt a 20 mp alatt, amíg egy zacskóval felcsippentik az ürüléket a földről.
3. Kesztyűben és/vagy fagyott kézzel lehetetlenség megfogni a kaki zacsit (a városban élő nagy számú kutya miatt kb. 50 méterenként ki vannak rakva a zacskók, ha meg lehetne fogni, biztosan használatba vennék őket).
4. Ugyan kétségbeesetten keresik, de nem találják a potyadékot a nagy hóban. (Mellesleg megjegyzem nincs is szebb látvány tavasszal, amikor olvad a hó és előbújik az első hóvirág, meg az első száz kupac kutyasz@r)
5. Szegény gazdi épp fel akarta szedni a végterméket a földről, amikor is elcsúszott a jégen, combnyaktörést szenvedett és elvitte a mentő.
6. Túl sokat sírnak a gyerekeink, ezért összeesküdtek ellenünk és direkt nekünk készítik ki ezeket a csapdákat.
7. Nagyon figyelmes egy-két állatbarát. Hiszen mit is lehet csinálni télen a játszótéren? A csúszda lefagyott, a homokozó használhatatlan, a hintán jégcsapok lógnak, a gyerekek fáznak... Elhelyezik tehát a gránátokat - csupa-csupa jóakaratból -, hogy játszhassunk akadályfutást, torpedót, ki, mit szeret.
8. És végül, de nem utolsó sorban, vajon miért szövik be nagyon-nagyon sűrűn oly előszeretettel a parkolók mentén a füvet? Mert ennyire rendesek! Védik a kocsikat a tolvajoktól!!!
Ezekre az okokra tudok csak gondolni, mert ugye direkt senki nem hagyja ott?!
Akinek nem inge, ne vegye magára. Én személy szerint - a mi családunkban is van egy rokon kutya - ha zacskó nem is volt nálam, falevéllel töröltem fel a kutyagumit... Ha még jobban feldühítenek előfordulhat, hogy sz@ros pelenkát teszek majd minden kupac mellé!!!

Ámen.